…ide.

…száll az ihlet anyárul lányra.

Így kezdődött:

Megihlettek a svéd lakberendezési áruház hímzett párnái, és arra merészeltem gondolni, ilyet még talán én magam is össze tudok hozni. Ha megvenném készen, nem kötődnék úgy hozzá, abban semmi pláne nincs. Görcsös akarásomból, hogy keresetlenül egyszerű motívumokat rajzoljak, ez született. De arra mindenképp jó volt, hogy beindítsa Bogi fantáziáját és alkotókedvét. Életében először adtam tűt a kezébe (a biztonság kedvéért egy merkelőtűt):

Végül én fejeztem be a művet, de úgy tűnik, a mag termő talajra hullott. Olyan bájosnak találtam a hímzett gyerekrajzot, hogy kértem, nekem is rajzoljon egyet, estére ki is hímeztem:

Érdemes megfigyelni a bátor vonalvezetést, mennyivel eredetibb és keresetlenebb, üdébb és látványosabb, mint az én “keresetlenül egyszerű” virágaim… A színeket is ő választotta hozzá, én csak kiviteleztem.

…fél délután csak a hátuk közepét látni:

Ruhácska Boginak, karkötő Melinek:

…képekben elbeszélve:




Aki kíváncsi, hol terem a csoda, járjon utána!

… a Normafánál.

Egy cipzár választja el a késztől. Az eredeti fonalhoz két adag utánpótlás készült, ezek az ujjában váltakoznak két soronként. Bőven több, mint fél kiló. Átmostam kézzel, samponos vízben, nem ereszti a színét.

Nagyon szeretném már a tulajdonosán látni (és lefotózni), de 15 fok felett felpróbálni sem érdemes…
Isteni móka így nyáron a gyapjú, télen valószínűleg ráállok majd a fürdőruha készítésre… ;)

Merő “véletlenségből” - amennyiben ilyesmi létezik egyáltalán - ugyanaz a színvilág üdvözölt minket a hegyen, amivel már fél napja játszadozom itthon. Csodaszép, se hideg - se meleg időnk volt, szinte vétek volt visszajönni a városba:

Egymás mellé tettem az új fonalat és a kis réti csokrot, hátha úgy jobban hiszek a szememnek:

Amikor a dolgok egybevágnak, az általában annak a jele, hogy jó úton járunk…

Az ihlet forrása, és a végeredmény:

szakaszosan buklé-szerű pihe-puha effektfonal.
Hamarosan elérhető a Gabo Kreatív Boltban.

…lépni nem lehet. Mint ahogy kétszer ugyanazt a színvilágot sem lehet megfesteni. Ugyanazok a színek, törekedtem rá, hogy hozzávetőleg ugyanolyan arányban kerüljenek a fazékba, ugyanolyan minőségű gyapjúra. Íme, a jobb oldali az eredeti, a bal az új:

A stílus azért talán elbír ennyi változatosságot. Meli kardigánja így alakul a kezdeti fonalból, az utánpótlás majd csak az ujjában fog megjelenni:

Reméljük, egyszer megtanulom megbecsülni egy kész darab anyagszükségletét, amíg nem, addig viszont sok hasonló bejegyzés lesz még…